Hányszor akarsz még meghalni?
Mi az, amihez erősen ragaszkodsz?
Az igazságodtól való félelem az,
ami miatt egyedül maradtál?
Milyen mélyre akarsz még zuhanni?
Meddig bírsz még harcolni?
Látod magad? Nem látod,
milyen régen elmúltál?
Gyűlölöd az életedet?
Ne félj, csak gyere!
Meghalni olyan könnyű,
Ne nehezítsd meg magadnak,
csak gyere!
Csak amikor már veszítettél,
és már nem érzel félelmet,
akkor fogsz rájönni, miért is élsz.
Meghalni olyan könnyű,
Nagyon kérlek, ne nehezítsd meg magadnak,
gyere! Csak mikor már összetörtél,
és a világ hiányol téged, akkor fogsz rájönni,
miért is élsz.
Meddig akarsz még várni?
Mi az, amiben erősen kapaszkodsz?
Miért hiszed, hogy az idő begyógyítja a sebeidet,
amikor nem is hagyod, hogy begyógyuljanak?
Milyen mélyre akarsz még zuhanni?
Meddig bírsz még ellenállni?
Látod magad? Nem látod,
milyen régen elmúltál?
Gyűlölöd az életedet?
Ne félj, csak gyere!
Meghalni olyan könnyű,
Ne nehezítsd meg magadnak,
csak gyere!
Csak amikor már veszítettél,
és már nem érzel félelmet,
akkor fogsz rájönni, miért is élsz.
Meghalni olyan könnyű,
Nagyon kérlek, ne nehezítsd meg magadnak,
gyere!
Csak mikor már összetörtél,
és a világ hiányol téged, akkor fogsz rájönni,
miért is élsz.
Minden könnyed, gyűlöleted
és a vágyaid,
minden, amiért az ember harcolni képes,
már semmin nem változtat.
Minden sóvárgásod,
a fájdalmad és a szomorúságod,
éltél, addig, amíg a semmiben ébredtél fel,
egyedül kezdted el a keresést
Ok nélkül!
Meghalni olyan könnyű,
Ne nehezítsd meg magadnak,
csak gyere!
Csak amikor már veszítettél,
és már nem érzel félelmet,
akkor fogsz rájönni, miért is élsz.
Meghalni olyan könnyű,
Nagyon kérlek, ne nehezítsd meg magadnak,
gyere!
Csak mikor már összetörtél,
és a világ hiányol téged,
akkor fogsz rájönni,
miért is élsz,
miért is élsz!