Зимний Сон [Zimnij Son] [Hungarian translation]

Felemelkedtek a csillagok,

Már nem őrjít meg a fény,

Ha már nem hallasz engem,

Akkor jön a tél.

Az ég szomorú, csak lóg,

Alkonyba bugyolálva a házakat.

Semmi más nem történt,

Csak eljött a tél...

Aznap, mikor rólad álmodtam,

Azt hittem, mindvégig magam leszek,

S közben csendesen leszállt

A tél, a tél...

Nem kapcsolom le a villanyt neked,

Legyen fény a magányos ablakban.

Milyen szomorú, hogy ez az egész csak egy álom.

Én...

Álmomban leszállt a Hold,

A szél köddé vált,

Ha nem térhetek vissza hozzád,

Beköszönt a tél.

Lehet, hogy a hóvihar akadályoz meg ebben,

Lehet, hogy a kora reggeli köd,

De ugye emlékszel, hogy mi akartuk,

Hogy eljöjjön a tél?

Aznap, mikor rólad álmodtam,

Azt hittem, mindvégig magam leszek,

S közben csendesen leszállt

A tél, a tél...

Nem kapcsolom le a villanyt neked,

Legyen fény a magányos ablakban.

Milyen szomorú, hogy ez az egész csak egy álom.

Én...

Egy csendes, titokzatos hangot hallok,

Hol vagy kedvesem, egyetlenem,

Álmom?

Puha, fehér hóvihar leszek,

Én leszek a legérzékenyebb (leggyengédebb)

Álmod.

Aznap, mikor rólad álmodtam,

Azt hittem, mindvégig magam leszek,

S közben csendesen leszállt

A tél, a tél...

Nem kapcsolom le a villanyt neked,

Legyen fény a magányos ablakban.

Milyen szomorú, hogy ez az egész csak egy álom.

Én...