Felemelkedtek a csillagok,
Már nem őrjít meg a fény,
Ha már nem hallasz engem,
Akkor jön a tél.
Az ég szomorú, csak lóg,
Alkonyba bugyolálva a házakat.
Semmi más nem történt,
Csak eljött a tél...
Aznap, mikor rólad álmodtam,
Azt hittem, mindvégig magam leszek,
S közben csendesen leszállt
A tél, a tél...
Nem kapcsolom le a villanyt neked,
Legyen fény a magányos ablakban.
Milyen szomorú, hogy ez az egész csak egy álom.
Én...
Álmomban leszállt a Hold,
A szél köddé vált,
Ha nem térhetek vissza hozzád,
Beköszönt a tél.
Lehet, hogy a hóvihar akadályoz meg ebben,
Lehet, hogy a kora reggeli köd,
De ugye emlékszel, hogy mi akartuk,
Hogy eljöjjön a tél?
Aznap, mikor rólad álmodtam,
Azt hittem, mindvégig magam leszek,
S közben csendesen leszállt
A tél, a tél...
Nem kapcsolom le a villanyt neked,
Legyen fény a magányos ablakban.
Milyen szomorú, hogy ez az egész csak egy álom.
Én...
Egy csendes, titokzatos hangot hallok,
Hol vagy kedvesem, egyetlenem,
Álmom?
Puha, fehér hóvihar leszek,
Én leszek a legérzékenyebb (leggyengédebb)
Álmod.
Aznap, mikor rólad álmodtam,
Azt hittem, mindvégig magam leszek,
S közben csendesen leszállt
A tél, a tél...
Nem kapcsolom le a villanyt neked,
Legyen fény a magányos ablakban.
Milyen szomorú, hogy ez az egész csak egy álom.
Én...