Ha te vagy az osztó
Nem játszom tovább
Tiéd a gyógyerő
Enyém a bénaság
Minden dicsőséged
Csak engem aláz
Sötétséget akarsz
Vesszen hát a láng
Szentséges, magasztos
Áldott égi lény
Emberként pedig csak
Keresztre szánt szegény
Hívja bár szerelmed
Tömjén és gyertyafény
Sötétséget akarsz
Hineni, hineni
Készen állok, Uram
Ha szeretőről szól is
Ugyanaz a regény
Kínokra jó bölcsődal
Talány, ha nincs remény
Ezt írja az Írás
Nem agyszülemény
De sötétséget akarsz
Vesszen hát a fény
Már rabok sorakoznak
A kivégzők egén
Legyűrt démonjaim mind
Polgári csökevény
Hogy gyilkolnom szabad
Ez a hit túl kemény
Te sötétséget akarsz
Hineni, itt állok én
Szentséges, magasztos
Áldott égi lény
Emberként pedig csak
Keresztre szánt szegény
Hívja bár szerelmed
Tömjén és gyertyafény
Te sötétséget akarsz
Vesszen hát a fény
Te osztasz, hát engedj
Ne játsszam tovább
A gyógyító te vagy
Enyém a bénaság
Minden dicsőséged
Csak engem aláz
Sötétséget akarsz
Hineni, itt állok
Hineni, hineni
Készen állok, Uram,
Hineni
Hineni, hineni
Hineni