A holdat bámulom, olyan kék,
az összes gondolatom feléd fordítom*.
Remények és álmok nélkül voltam/éltem,
próbáltam eltompítani a belső sikoly(oma)t,
de te átláttál rajtam.
Nagyon boldog vagyok,
mindenhol az arcodat látom,
ahogyan felolvasztod ezt a kőszivet.
Megragadod a kezem hogy hazavezethess,
és mostmár szerelmes vagyok.
Elvitted a szívem,
amikor az egész világ szürke volt.
Megadtál mindent,
és egy kicsit többet is.
És amikor éjszaka hideg van,
és mellettem alszol,
te válsz az életem értelmévé.
Egy jéghideg világban élve,
te ott vagy hogy átmelegítsd a lelkem.
Eljöttél hogy "megjavíts" egy összetört szívet.
Egy teljesen új kezdetet adtál az életemnek,
és mostmár szerelmes vagyok.
Elvitted a szívem,
amikor az egész világ szürke volt.
Megadtál mindent,
és egy kicsit többet is.
És amikor éjszaka hideg van,
és mellettem alszol,
te válsz az életem értelmévé.
A kezedet fogva,
nem fogok félni a holnaptól.
Itt ahol (most) állunk,
sosem leszünk már egyedül.