Láttalak, amint a kezeidet a fejed felé tartottad,
és forogtál, próbáltál nem lefelé nézni,
De lenéztél, elestél, a kemény földre huppantál.
Még jó 10 percig botorkáltál,
Én pedig azt mondtam: Még sosem láttam valakit ennyire hülyén kinézni.
Te nevettél és azt mondtad: Még mindig tudom, hogy izgassalak fel.
Te vagy az egyetlen, aki
Kihúz a rémálmaimból,
Te vagy az egyetlen,
Aki pontosan tudja, hogy mire gondolok.
És valószínűleg sosem mondtam neked
Mint amikor nem említettem azt a sebet,
Emlékszel, hogy milyen kényelmetlenül érezted magad akkor?
Látod, nem olyan vagy, mint amilyenre számítottam,
De te vagy az egyetlen, aki tudja, hogy kezeljen.
És tudom, hogy tudod, milyen jól csókolsz.
Te vagy az egyetlen, aki
Kihúz a rémálmaimból,
Te vagy az egyetlen,
Aki pontosan tudja, hogy mire gondolok.
Remélem meg tudsz nekem bocsátani azért,
Amiért a kezem a lábad közé raktam
És mondtam, hogy milyen pici,
Mikor nem is az.
Azt hiszem, hogy van egy részem, ami szeret letörni,
Csak azért, hogy magam mellett tudhassalak,
Mert amint rájössz, hogy milyen csodálatos vagy,
El fogsz hagyni.
Te vagy az egyetlen, aki
Kihúz a rémálmaimból,
Te vagy az egyetlen,
Aki pontosan tudja, hogy mire gondolok.
Te vagy az egyetlen, aki
Kihúz a rémálmaimból,
Te vagy az egyetlen,
Aki pontosan tudja, hogy mire gondolok.
Pontosan, hogy mire gondolok.
Láttalak, amint a kezeidet a fejed felé tartottad,
és forogtál, próbáltál nem lefelé nézni,
De lenéztél, elestél, a kemény földre huppantál.