Láttam már, mikor a szerelem elhalad az ajtóm előtt
Sosem járt még ilyen közel
Sosem volt még ilyen könnyű vagy lassú
Túl sokáig lőttem a sötétben
Ha valami nem jó, akkor az rossz
Magányos leszek, mikor elmész
Sárkány felhők fent az égen
Eddig csak a gondtalan szerelmet ismertem
Mindig övön alul ütött
De ez alkalommal megfelelőbb
Pontosan célozz, közvetlenül
Magányos leszek, mikor elmész
Lila lóhere, vadmurok
Karmazsinvörös hajad keretezi arcod
Sírásra tudsz késztetni, ha eddig nem tudtad volna
Nem emlékszem, min gondolkodtam
Talán elkényeztetsz ezzel a sok szeretettel
Magányos leszek, mikor elmész
Virágok a domb oldalon, őrülten virágoznak
A tücskök egymásnak ciripelnek rímekben
A kék folyó lassan és lustán folydogál
Veled maradhatnék örökkre és figyelmen kívül hagynám az időt
A helyzetek rosszul végződtek
A kapcsolatok mind rosszak voltak
Az enyém olyan volt, mint Verlaine-é és Rimbaud-é
De nem hasonlíthatom ezeket
Ezeket a jelenteket, ehhez a viszonyhoz
Magányos leszek, mikor elmész
Miattad elgondolkodom azon mit teszek
Sokkal lemaradok nélküled
Miattad elgondolkodom azon mit mondok
Miattad jót beszélgetek magammal
Téged kereslek majd a jó öreg Honoluluban
San Franciscóban, Ashtabulában
El kell most hagynod engem, tudom
Téged látlak a fent az égen
A magasló fűben, azokban, akiket szeretek
Magányos leszek, mikor elmész
Magányos leszek, mikor elmész
Magányos leszek, mikor elmész
Magányos leszek, mikor elmész