Mikor padlón vagyok és, ó, a lelkem oly fáradt,
Mikor jönnek a bajok és szívem gondterhelt,
Akkor én még mindig itt várok a csendben,
Míg el nem jössz és egy kicsit üldögélsz velem.
Te emelsz fel úgy, hogy a hegy tetején tudok állni,
Te emelsz fel úgy, hogy képes vagyok a viharos tengeren sétálni,
Erős vagyok, mikor vállaidra veszel,
Te emelsz fel... jobban, mint amire én képes vagyok.
Te emelsz fel úgy, hogy a hegy tetején tudok állni,
Te emelsz fel úgy, hogy képes vagyok a viharos tengeren sétálni,
Erős vagyok, mikor vállaidra veszel,
Te emelsz fel... jobban, mint amire én képes vagyok.
[Nincs élet - nincs élet enélkül az éhség nélkül,
Minden nyugtalan szív oly tökéletlenül dobog,
De mikor eljössz és én megtelek csodával,
Néha, azt hiszem az a pillanat egy örökkévalóságig tart.]
Te emelsz fel úgy, hogy a hegy tetején tudok állni,
Te emelsz fel úgy, hogy képes vagyok a viharos tengeren sétálni,
Erős vagyok, mikor vállaidra veszel,
Te emelsz fel... jobban, mint amire én képes vagyok.
Te emelsz fel úgy, hogy a hegy tetején tudok állni,
Te emelsz fel úgy, hogy képes vagyok a viharos tengeren sétálni,
Erős vagyok, mikor vállaidra veszel,
Te emelsz fel... jobban, mint amire én képes vagyok.
Te emelsz fel... jobban, mint amire én képes vagyok.