Amikor letört vagyok, és a lelkem oly megfáradt
Amikor bajok jönnek, és a szívem megterhelt,
Csak nyugodtan várok itt, a csendben,
Amíg eljössz, és egy időre mellém ülsz.
Te felemelsz, hogy a hegyeken állhatok,
Te felemelsz, hogy viharos tengereken járok,
Erős vagyok, amikor a válladra veszel
Te felemelsz... magasabbra, mint valaha érhetnék.
Nincsen élet, amelyben ne lenne éhség,
Minden nyugtalan szív oly tökéletlenül dobban,
De mikor eljössz, és engem betölt a csodálat,
Néha (azt hiszem) megpillantom az örökkévalót.
Te felemelsz, hogy a hegyeken állhatok,
Te felemelsz, hogy viharos tengeren járok,
Erős vagyok, amikor a válladra veszel
Te felemelsz... magasabbra, mint valaha érhetnék.
Te felemelsz, hogy a hegyeken állhatok,
Te felemelsz, hogy viharos tengeren járok,
Erős vagyok, amikor a válladra veszel
Te felemelsz... magasabbra, mint valaha érhetnék.