You Never Know [Hungarian translation]

Azon a napon, amikor nehezen tudtam nevetni

Az éjszaka miért sötétebb?

Ez egyre jobban lehúz engem

Hmm, a szavak, amiket mindenki olyan könnyen kimond

Talán nemsokára te is meghallod őket

Eleget hallottam, eleget hallottam

Olyan dolgokat, amik nem is én vagyok*¹

Még akkor is ha az egész világ megváltozik

Én még mindig ugyan az vagyok

Arról az útról álmodtam, amin most járok

Mint régebben, mint régebben

Az első alkalom, amikor egész nap táncoltam

Még mindig ott vagyok

Sosem fogod tudni, csak ha az én cipőmben jársz

Sosem fogod tudni a problémáimat

Hiszen mindenki azt látja, amit látni akar*²

Egyszerűbb megítélni engem, mint hinni bennem*³

A régi gondolatokat mélyen elrejtettem

De még így is, néha elkapnak és kínoznak engem

Ez minnél többször történik, annál jobban ragyogok kicsim

Tudod, hogy ezek nem hatnak meg

Vasárnap este, az ágyam szinte elnyelt

Az összes gondolatomat átgondoltam

Kíváncsi vagyok, hogy vajon színlelni fogok-e megint

Még azt sem tudom, hogy milyen nap van

Félek attól, hogy azon fogom magamat kapni, hogy azért reménykedek, hogy ezt megtudjam

Minnél világosabb a fény

Az árnyékom annál nagyobb lesz*⁴

Amikor majd vakítani fog a fény

Vajon képes leszek arra, hogy mögéd lássak?*⁵

Még akkor is ha az egész világ megváltozik

Én még mindig ugyan az vagyok

Arról az útról álmodtam, amin most járok

Mint régebben, mint régebben

Az első alkalom, amikor egész nap táncoltam

Még mindig ott vagyok

Sosem fogod tudni, csak ha az én cipőmben jársz

Sosem fogod tudni a problémáimat

Hiszen mindenki azt látja, amit látni akar

Egyszerűbb megítélni engem, mint hinni bennem

A régi gondolatokat mélyen elrejtettem

De még így is, néha elkapnak és kínoznak engem

Ez minnél többször történik, annál jobban ragyogok kicsim

Tudod, hogy ezek nem hatnak meg

Nem tudsz elbukni, hisz túl jól ismerlek

Nem tudok úgy repülni, hogy közbe a földet nézem

Túl a felhőkön, még mindig fény van

Rajzoltam a képre

Még oda is, ahol lyukas volt a lap

Így tehát mindent kiadok magamból, és tudok nevetni

Szembe akarok nézni önmagammal, azzal, akit annyira nem akartam látni

Emlékszek mindenre, szóval majd rendben leszek

A virágok virágzásnak kezdtek a szomorú szobámba

Mindig várni fogok rájuk

Sosem fogod tudni, csak ha az én cipőmben jársz

Sosem fogod tudni a problémáimat

Hiszen mindenki azt látja, amit látni akar

Egyszerűbb megítélni engem, mint hinni bennem

A régi gondolatokat mélyen elrejtettem

De még így is, néha elkapnak és kínoznak engem

Ez minnél többször történik, annál jobban ragyogok kicsim

Tudod, hogy ezek nem hatnak meg