Egy fegyveres harc közben
Egy étterem közepén
Azt mondják; Gyere elő feltartott kezekkel
Hát sose gonak el
És mint egy golxó egy csapat galamnbon át
Hogy háborút indítsak a belém vetett hited ellen
Az életed sosem lesz már ugyan olyan
Az anyukád szemében, mondj el egy imát... Mondj el egy imát!
Most, de képtelen vagyok
És nem tudom,
Hogy vagyunk csak két ember, ahogy Isten teremtett minket
Hát képtelen vagyok... nos, képes vagyok rá!
Túl sok, túl későn vagy csak nem elegendő ebből
A halálos kívánságodért fáj a szívem
Újra csókolom majd az ajkaid
Mind csalnak a kártyában és a dámák vesztettek
A cellatársam egy gyilkos, felvőt csináltattak velem (unalomból)
De senkit se érdekel, ha elveszhted önmagad... Elvesztem önmagam?
Hát, hiányzik az anyukám
Villamosszékbe ültetnek
Vagy mérget fecskendeznek belém vagy felkötnek, ha bátorkodsz
Ah, senki se tudja.. Micsoda balhéknak voltam szemtanúja
Most, de képtelen vagyok
És nem tudom,
Hogy vagyunk csak két ember, ahogy Isten teremtett minket
Hát képtelen vagyok... nos, képes vagyok rá!
Túl sok, túl későn vagy csak nem elegendő ebből
A halálos kívánságodért fáj a szívem
Újra csókolom majd az ajkaid
A szobádba...
Miről kérdeznek?
Rákényszerítenek, hogy azt mondjam; Viszlát...
Hát, nem emlészem
Miért emlékeznék rád?
Van kulcsod a hotelba?
Mert mindjárt kifeszítem a tűzre ezt a rohadékot (Tűz!)
Az élet egy álom a halottaknak
És nos, én nem fogok egyedül süllyedni
De elsüllyedek a barátaimmal
Most... (Nem tudom megmagyarázni)
Most... (Nem panaszkodhatok)
Most, most