Egykor féltem a szerelemtől,
egykor egyedül voltam.
Sosem gondoltam hogy találhatok
valakit akire támaszkodhatok.
De mint egy áldás felülről,
úgy léptél az életembe.
Amikor a hitem elhagyott,
valahogy megtaláltál.
Megfogtad a kezem amikor elveszett voltam,
átöleltél a szerelmeddel,
a karjaid között (voltam), ahová igazán tartozom.
Te vagy a menedékem,
a könnyem és a nevetésem,
a napfény és a szél.
Te vagy az angyalom,
te vagy az az öröm melyet a szerelem hozhat.
A szerelem majd növekszik és magasra visz minket,
hiszen éppen csak elkezdődött,
de én hiszem
hogy semmi sem húzhat le minket.
És láthatom a szemedben
azt a lángot, mely sosem fog kialudni
mert a szívemben tudom
hogy ottleszek melletted,
hogy foglak amikor lefelé haladsz.
Átölellek a szerelmemmel,
mert a szívem az ahová tartozol.
Te vagy az egyetlenem,
te vagy a mindenem.
A végtelen szerelmed körülvesz engem.
Te vagy az az öröm melyet a szerelem hozhat,
igen, te vagy.
Te vagy a menedékem,
a könnyem és a nevetésem
baby, baby, baby te vagy a szél.
Te vagy az angyalom,
te vagy az az öröm melyet a szerelem hozhat.
A szerelmed körülvesz engem,
baby nem tudod hogy te vagy a mindenem.
Te vagy az angyalom,
te vagy az az öröm melyet a szerelem hozhat.
Te vagy az angyalom,
igen, te vagy.