Már kidobáltam a holmidat,
Levágattam a hajam és szőkére festettem,
Tudod, a telefonomban eddig úgy voltál elmentve, hogy "drágám",
De ezt azonnal töröltem, és úgy írtam be a neved, mint bárki másét.
Nagyon jó volt nekem nélküled,
Hogy hanyagolhattam el magam ilyen hosszú időn át?
Nos, többé már nem érdekel ez az egész,
Elmentél, és egy nagy kő esett le a vállamról.
Már megszoktam távollétedet,
Hidd csak el.
Kidobtam magam az utcára,
Részeg, idegen kezek érintettek,
De őszintén szólva nem bánom,
Eddig sem voltam elégedett a helyzetemmel.
Nos, többé már nem érdekel ez az egész,
Elmentél, és egy nagy kő esett le a vállamról.
Már megszoktam távollétedet,
Hidd csak el.
Tényleg jól vagyok,
Annyira szabadnak érzem magam,
Keresztbe terülök el az ágyon,
"Ó, haver!' - mondom - "Most minden az enyém!"
Azt teszem, amit csak akarok,
De néha, különösen esténként,
Amikor bolondoztunk
Valami fáj, valami hiányzik.
Nincsenek már képek, nem nézegethetem őket.
Dühös vagyok, nagyon dühös!
Bántani akarlak, fájdalmat akarok okozni neked,
De aztán lenyugszom, megbánom,
De egyre jobban vagyok, gyógyulok.
Nos, többé már nem érdekel ez az egész,
Elmentél, és egy nagy kő esett le a vállamról.
Már megszoktam távollétedet,
Hidd csak el.