Végigjártam a város utcáit,
Az éjszaka arcába kiáltottam neved
Kétségbeesetten, dühösen, magányosan.
Kiáltottam érted, kiáltottam, hogy halljam a hangod,
Elmondtam titkaim a nap kezdetén.
Törékeny, félénk és ártatlan vagyok,
Akár egy érzelmes dal szövege,
Mint a szemek, melyek tüzet rejtenek,
Mint a becsapott gyermekek arca.
Elég, elég, elég!
Utam tele van csapdákkal.
Vágyom rád, elég a különválásból,
Át akarlak ölelni karjaimmal.
Ez a játék nem eléggé igazságos,
Elegem van ebből az őrületből!