ירושלים של זהב [Yerushalayim shel zahav] [Hungarian translation]

1.

A hegyi szellő oly üdítő,

mint a tiszta bor,

fenyőillat száll a(z esti) légben

s egy harang hangja szól.

A fának és a kőnek álma

egy bús ábránd foglya,

magányosan áll a város,

s szívében ott a fal.

Ref.:

Jeruzsálem ó te szép, (mint a réz)

mint az arany, mint a fény,

ím’ én minden dalod

lantja vagyok.//:

2.

Visszatértünk a ciszternákhoz,

a térhez és a piachoz,

a Templom-hegyen szól a sófár,

hol az óváros áll.

És a sziklába vájt barlangokba,

hol ezernyi napsütés,

majd ereszkedünk a Holt-tengerhez,

ős Jerikó felől.

Ref.:

Jeruzsálem ó te szép,

mint az arany, mint a fény,

ím’ én minden dalod

lantja vagyok.//:

3.

De én ma énekelve járok,

hogy zengjem dicséreted,

a legkisebb fiaid között,

s végső költők mögött.

Úgy égesse ajkam(at) szent neved,

mint a szeráf csókja,

ha elfelejtenélek téged,

Jeruzsálem, te színarany.

Ref.:

Jeruzsálem ó te szép,

mint az arany, mint a fény,

ím’ én minden dalod

lantja vagyok.//: