Azt mondtad, meghalnál értem,
És a szerelem berobbant szívembe.
De ezzel a korlátlan szerelemmel
Nézd meg, mi történt most!
A szép napok,
Az álmok és te is
Túl messzire mentetek.
De ne aggódj túlzottan,
Már úgysincs visszatérés,
Pedig hányszor gondoltam már én is rá,
Nélküled ez maga a pokol,
De ez a saját kudarcom,
Mert a te sorsod az, hogy nélkülem élj.
Te vagy a reményem, a holnapom,
Korlátlan érzelmeim,
De most eltévedtem,
Fázom,
Ölelj át engem,
Egyesüljünk a bánatban,
Érezd át gyászomat.
De ne aggódj túlzottan,
Már úgysincs visszatérés,
Pedig hányszor gondoltam már én is rá,
Nélküled ez maga a pokol,
De ez a saját kudarcom,
Mert a te sorsod az, hogy nélkülem élj.
Mi meg van írva, azt nem törhetjük meg.