Yazmissa Bozmak Olmaz [Hungarian translation]

Azt mondtad, meghalnál értem,

És a szerelem berobbant szívembe.

De ezzel a korlátlan szerelemmel

Nézd meg, mi történt most!

A szép napok,

Az álmok és te is

Túl messzire mentetek.

De ne aggódj túlzottan,

Már úgysincs visszatérés,

Pedig hányszor gondoltam már én is rá,

Nélküled ez maga a pokol,

De ez a saját kudarcom,

Mert a te sorsod az, hogy nélkülem élj.

Te vagy a reményem, a holnapom,

Korlátlan érzelmeim,

De most eltévedtem,

Fázom,

Ölelj át engem,

Egyesüljünk a bánatban,

Érezd át gyászomat.

De ne aggódj túlzottan,

Már úgysincs visszatérés,

Pedig hányszor gondoltam már én is rá,

Nélküled ez maga a pokol,

De ez a saját kudarcom,

Mert a te sorsod az, hogy nélkülem élj.

Mi meg van írva, azt nem törhetjük meg.