Soha már, hordjuk a köteleket,
Keressük a válaszokat, megöljük a szerelmünket,
Soha már, bármennyire is szeretnélek látni,
Nem kaphatlak meg, és minden véget ér.
Minden összetörik bennem,
elmúlik majd és megöl.
Mit akarsz?
Nincs erőm ellenállni
Nem találom a szavakat, melyek cáfolnának
Soha már, elhagysz és nekem ez fáj.
Nincs már dal, nincs több szenvedélyes tánc
Szemek amikkel rám nézel, már nem láthatom
Soha már, nem leszünk örökké
Mi ketten
Mégis egyedül,
Mégis harcban állva,
Egy kimondatlan szeretlek.
Sajnálom, hogy nem voltam veled,
Hogy nem tudtam kimondani, bocsáss meg.
Így már minden próbálkozás hasztalan.
Mit akarsz?
Nincs erőm ellenállni
Nem találom a szavakat, melyek cáfolnának
Soha már, elhagysz és nekem ez fáj.
Nincs már dal, nincs több szenvedélyes tánc
Szemek amikkel rám nézel, már nem láthatom
Soha már, nem leszünk örökké
Emlékszel, mikor azt mondtuk “ én ezt nem csinálom tovább”
Az asztalnál ülve, csókok tengerében, de harcolva a hatalomért,
Lehetek én a tettes, ha úgy akarod,
Aki szemrehányásokkal öl és tovább mérgez.
Nincs már huncutságod az ágyban, tűz az előszobában,
Az élet folyása a kívánságoktól és a nevetéstől részegen.
Soha többé, vigyázol rám, és nyugtatom az idegeidet, csókolom a sebeket, amiket a világ ejtett.
Soha már...
Soha már...
Soha már...
Ne nézz rám,
hisz’ tudod hogy elbukhatok.
Nincs már dal, nincs több szenvedélyes tánc
Szemek amikkel rám nézel, már nem láthatom
Soha már, nem leszünk örökké.