Tükröm, mondd, mennyit változtam az évek folyamán?
Tükröm, mondd, s mit vesztettem közben, mindörökre tán?
Tükröm, hisz csak Te ismertél igazán,
Tudnod kell, mi került elibém,
S mitől féltem, rettegtem ott belül... az ám,
hányszor álltam Előtted,
s mondottam: tán eljött, ez lesz a vég?
Tükröm, mondd, mi jutott nekem,
mit vesztettem, s van-e még,
s ha igen, mondd, hány esély?
Belefáradtam, hogy minden egyes nap, bár egy évnek tűnne, s én
tényleg így..., mondd, miképp végződik majd az életem?
S miért érzem úgy, hogy már nem lep meg semmi sem?
Tükröm! Te, aki jobban ismertél, mint bárki más,
Nézd, sebeim, mintha csak a véghez vezető utat rajzolnák,
Szívem úgy tört össze, hogy én nem bántottam senkit,
S még hírből sem ismertem, mi is a boldogság,
Mondd, hol is kezdődött..., legalább csak ennyit!