1. Rész (Casper):
Csak stresszelni ne,
Gyorsan elfelejtetni
A földön feküdni,
Smith-lemezeket beszéltetni
Kézen fogni - a beszéd tabu!
A depresszió sosem volt elviselhető,
De nekünk olyan jól áll!
Ahogy vörösbort keverünk tablettákkal,
Oly apró pupillák csillannak fel!
Végre süketen!
Ott a holdfényben megtelik egy kis tér
Itt, itthon - a világ elveszettjében
Mindig a repülésért élni,
De arra születtünk, hogy rohanjunk
És rohanunk!
Bridge (Casper)
A szívem fölé tetoválom a nevedet,
Horgonyokkal, hogy mindenki tudja, hová tartozik az enyém
Mellé egy világítótornyot,
Bármilyen ködös is, engem vezet!
Fecskéket a nyakra,
Hogy mindenki lássa, milyen szabadok vagyunk!
Hook 2x (Thees Uhlmann):
Nevetve fekszünk a romokban és szabadnak érezzük magunkat
Harminc láb magasan vagyunk beállva, és ez emelkedik!
Az otthon ott van, ahol az ember hiányzik magának,
De mi olyan fényben hiszünk, ami sosem huny ki!
2. Rész (Casper)
Egy napon Vegas, bébi
Repjegyet foglalni, és el
Pirosra teszünk, olyan tökéletesen tökéletlelek vagyunk!
A világ - az ágyunk!
A napban élünk - fény csak a monoszkópból,
Gyerekneveken gondolkozunk!
És újra meg újra ezek az édes endorfinlöketek
Dolgok fölött átrepülni,
A dalokat élni, amiket szeretünk
A tervek, amelyeket kovácsolunk,
Pontatlanok, ifjak és buták!
Tarkaszürkesötétbarkára festjük magunknak a világot.
Bridge (Casper):
A szívem fölé tetoválom a nevedet,
Horgonyokkal, hogy mindenki tudja, hová tartozik az enyém
Mellé egy világítótornyot,
Bármilyen ködös is, engem vezet!
Fecskéket a nyakra,
Hogy mindenki lássa, milyen szabadok vagyunk!
Hook 3x (Thees Uhlmann):
Nevetve fekszünk a romokban és szabadnak érezzük magunkat
Harminc láb magasan vagyunk beállva, és ez emelkedik!
Az otthon ott van, ahol az ember hiányzik magának,
De mi olyan fényben hiszünk, ami sosem huny ki!