Egyszer ara vágyom, hogy eljöjjön, mikor örökké lehet élni
Fogj vissza, a történet fekete, mi mind meg akarunk halni
Azt mondtad, rontsak be a látomásaidba – téged megnyugtatni
Egyszer visszanézek, csoda van
A jászolon az éjszakával
Szenzációs, hívj a halálodban
Nézz le, ültetünk és várunk, hogy megszólaljon ez itt
Egyszer arra vágyom, hogy visszatérjek hallani a sírást: engedjetek ki!
(És én vagyok az első, aki meg akar halni?!)
Üdvözítésemmel a sebedben
Vágyaidban magadat sebezed
Miért van ez mindig: fokozod sebedet
Miért nem vágysz rá, hogy visszanyerd a hideget
Gyere, vesd le mindened!
Megérintem a lábad, hideg, elhidegít a tűzben engem
És én égek sebmentesen
A sebed, úgy tűnik, messzire száll
Így minden, ami hideg meghal a tűzben talán.
Fokozod sebed, kiölöm belőled a feszültséget
Valahogy kapok utat vágyaiban
A sebedért könyörgök neked
Nem tudom lenyelni sebed: miért fordulsz vissza?