Jobb ha szereted hogy szeretned kell, jobb ha viselkedsz
Jobb ha szereted hogy szeretned kell, jobb ha viselkedsz
Asszony láncokban
Asszony láncokban
Az asszony nagy fehér reménynek hívja a férjét
Mondja hogy rendben van, mindig meg fogja oldani
Asszony láncokban
Asszony láncokban
Hát úgy érzem hogy csak feküdni és várni nem éri meg
És úgy érzem hogy acélos szemeid reménytelenül a mélybe taszítanak
Őrült a világ
ami láncban tartja az asszonyt
Bőrként és csontként árulja lelkét
Eladja az egyetlen dolgot ami az övé
Asszony láncokban
Asszony láncokban
Kő-férfiak
Kő-férfiak
Érzem hogy mélyen a szívedben vannak sebek miket az idő nem gyógyíthat
És érzem hogy valaki valahol lélegezni próbál
Tudod ugye hogyan értem
Őrült a világ
ami láncban tartja az asszonyt
A bőröm alatt van, de nincs a hatalmamban
Szét fogom szakítani, de meg nem érthetem
Nem fogadom el a férfi nagyságát
Őrült a világ
ami láncban tartja az asszonyt
Hát szabadítsd fel...
Hát szabadítsd fel...
Hát szabadítsd fel...
Hát szabadítsd fel...
Hát szabadítsd fel...
Hát szabadítsd fel...
Hát szabadítsd fel...
Hát szabadítsd fel...