Gyerünk, kérlek, ne hagyjuk el többé a négyes felhőt,
Mert a hetes felhőt sokszor, túl sokszor lekéstük.
Én már voltam ott egyszer, túl mélyre estem.
Inkább a négyes felhő veled, mint megint lent, teljesen egyedül.
Meglehetősen jó, ahogyan ezt leküzdöttük,
Ahogyan a nagy napokat kis dolgok alá temettük.
A pillanat, ami a valóságot álcázza,
Csak jól teszi, ha tudja, hogy ez valóban működik.
Gyerünk, kérlek, ne hagyjuk el többé a négyes felhőt,
Mert a hetes felhőt sokszor, túl sokszor lekéstük.
Én már voltam ott egyszer, túl mélyre estem.
Inkább a négyes felhő veled, mint megint lent, teljesen egyedül.
Nem láttam, ami ott még valójában jön,
Ami a végén még az életemet és a kis szívemet szétbombázza.
Mert a pillanat az, ami még megmutatja, hogy a napok meglehetősen sötétek.
De a mosolyod marad, de a mosolyod marad...
Gyerünk, kérlek, ne hagyjuk el többé a négyes felhőt,
Mert a hetes felhőt sokszor, túl sokszor lekéstük.
Én már voltam ott egyszer, túl mélyre estem.
Inkább a négyes felhő veled, mint megint lent, teljesen egyedül.
Inkább a négyes felhő veled, mint megint lent, teljesen egyedül.
Inkább a négyes felhő veled, mint megint lent, teljesen egyedül.