Olyan válaszokat keresve, amiket a kérdések eleje óta tudok
Elvette az eszemet, mind a mélybe zuhanunk
A remélt bölcsesség helyett
Csak egyedül, egy megtört emberként állok
Mindenem mi lehet csupán egy utolsó esély
Ígérem, nem fogok hátat fordítani neked
Most pedig fogd a kezem és húz magaddal a mélybe engem is
Mert ha te zuhansz, hát én is veled fogok
De most már képtelen vagyok megmenteni, ami belőled még megmaradt
Mondj valami olyat, amit nem tudok
Hiszen már semmim sem maradt
Képtelen vagyok a körülöttem áramló sötétséggel szembe nézni
Nincsen már mit veszítenem
Ez a harcom (a sötéttel) örökké tart
És nélküled soha nem is leszek képes legyőzni
Kövess a távolba és szakíts darabokra
Megértem, hogy már semmi sem maradt abból, amink volt*
A fájdalom mindig is közel állt a szívünkhöz
Ezért sem leszek képes soha sem felejteni
Gyere vissza a mélybe ahová süllyedtél és szedd össze magad
Ha már én nem találok hozzád
Addig jutottam, hogy már képtelen vagyok szembenézni az igazsággal
Mondj valami olyat, amit nem tudok
Hiszen már semmim sem maradt
Képtelen vagyok a körülöttem áramló sötétséggel szembe nézni
Nincsen már mit veszítenem
Ez a harcom (a sötéttel) örökké tart
És nélküled soha nem is leszek képes legyőzni
Annyira akartam felejteni
És még mindig olyan nagyon próbálom
Ne hagyj most újra magamra
Hiszen én örökké veled maradok, ezen nincs is mit vitatni
Mondj valami olyat, amit nem tudok
Hiszen már semmim sem maradt
Képtelen vagyok a körülöttem áramló sötétséggel szembe nézni
Nincsen már mit veszítenem
Ez a harcom (a sötéttel) örökké tart
És nélküled soha nem is leszek képes legyőzni
Azt a kezet tartva, ami engem tartott a mélyben...
Megbocsátok, felejtek, képes vagyok rá
Azt a kezet tartva, ami engem tartott a mélyben...
Megbocsátok neked, elfelejtelek, megteszem