Miért nem beszélünk egy másik nyelven,
Olyanon, amin mindenkit megértünk?
Miért van, hogy amikor a férfiak kinéznek az ablakon
Ők a házakat látják, az itteni mezők helyett?
Folyton elszakadunk az otthonunktól és tőlük is,
Amitől fáradtak leszünk, teli félelemmel
Fel tudsz most kelni? Akkor törekedj a szabadesésre!
Mert lezuhanhatsz, ha akarsz,
Csak az a kérdés, milyen mélyre
Hiszen becsülöd a szülővárosod,
Csak elfelejtetted, hol vagy most
De én veled maradok, amíg megtalálod az eszed
És meg fogod találni, még ha el is kóborolt
Csak egy ugrókötél, egy trambulin
És ez az alattomos füst, ami fojtogat
De nem adtuk fel a reményt
Ez az egyszerű módja, hogy megfizessünk
Amiért gondtalanul elrohantunk
De bárcsak maradtam volna
A minta elrendezve a háttérben
Oszlopok és póznák tartják ezt az országot
Cím nélkül küldött levelek, hogy ne tudjanak felfedezni
Minden titkos és az is marad
Miért rajzolok folyton háromszögeket
Szavak helyett, hát ezt érdemli a papír?
Mert látod;
A ruhámat nem birtoklom, de az eszem az enyém
És ez nem arról szól, amit már elvesztettél,
Hanem arról, amit majd megtalálsz
És mi találtuk ezt az ugrókötelet, a trambulint,
Meg ezt az alattomos füstöt, ami fojtogat
De nem adtuk fel a reményt
Ez az egyszerű módja, hogy megfizessünk
Amiért gondtalanul elrohantunk
De bárcsak maradtam volna
Mert lezuhanhatsz, ha akarsz,
Csak az a kérdés, milyen mélyre
Hiszen becsülöd a szülővárosod,
Csak elfelejtetted, hol vagy most
De én veled maradok, amíg megtalálod az eszed
És meg fogod találni, még ha el is kóborolt
Csak egy ugrókötél, egy trambulin
És ez az alattomos füst, ami fojtogat
De nem adtuk fel a reményt
Ez az egyszerű módja, hogy megfizessünk
Amiért gondtalanul elrohantunk
De bárcsak maradtam volna