Egy mélységes tó párájából tűnik ő elő,
és az ég megremeg, ahogy egyedül végigszáll a dimenziókon
Az éj köpenyt borított vállaira
és hűséges katonáival támad, vigyorral az arcán, az ismeretlenbe
Ebben a világban nincs számára sem hely, sem kötelmek
és mindez a gyűlölet és bánat egyesül az elméjében
Széllovas - szabadság után kutat, bosszúval az elméjében,
hogy elmeneküljön a bíborszín égi sír elől és elrepüljön
Széllovas - várja az utolsó napot,
mikor megszabadul a rabszolgaság láncaitól
A vihar szemében lovagol élete elcsigázott emlékeivel
Miközben a lángok színesen táncolnak, ő a túlélésért küzd
Csapdába esve egy útvesztőben, nem tudsz kiszabadulni, mivé váltál mostanra?
Vedd a vének kalapácsát és kifelé törj utat magadnak
Jelenléte megrázza a földet,
ahogy a hegycsúcson áll
Ösztönei gyengülnek,
de még van éhség a szemében, ami életben tartja
Az üldözöttek maszkját viseli
Megkapta a fény tudományát
Az idő szilánkjaiban él,
várva halála idejét
...Széllovas...