A taps már rég véget ért
S a szíved olyan nehéz, mint az ólom
Mindenki beszél hozzád,
Mégis oly egyedül vagy.
S oly szomorúak tűnsz
Gyere a karjaimba, engedd el magad
Higgy nekem, voltam ott, ahol te
És világos, mit tesz veled.
Hiszen, ha nevetsz
Láthatom azt,
Látom, aki vagy.
Az összes színeddel
És sebhelyeiddel
A falak mögött.
Igen, látlak téged.
Ne hagyd, hogy megmondják
Nem, ne hagyd, hogy megmondják
Tudod egyáltalán,
Milyen szép vagy?
Látom a büszkeségedet, a dühödet
A nagy szíved, oroszlánbátorságodat
Szeretem a jellegzetes járásodat.
És, ahogy rám nézel.
Ahogy félrefordítod a fejed,
Mindig látom, hogy hogy vagyok.
Tudod, hogy bárhol is legyünk
Én vagyok az otthonod.
És, hogy mit tesz velem,
Amikor most nevetsz
Látom én.
Az összes színeddel
És sebhelyeiddel
A falak mögött.
Igen, látlak téged.
Ne hagyd, hogy megmondják
Nem, ne hagyd, hogy megmondják
Tudod egyáltalán,
Milyen szép vagy?
Ohh, ohoo!
Minden egyes pont az arcodon
Olyan tökéletes, tiszta véletlen.
Nem létezik szebb nálad.
Az összes akartam,
Az egész terrort, és az aranyat.
Sosem volt meg, amit akartam.
Az összes színeddel
És sebhelyeiddel
Tudod egyáltalán,
Milyen szép vagy?
Az összes színeddel együtt
Sem tudod még mindig
Milyen szép vagy!
Milyen szép vagy!
Milyen szép vagy!