Kedvesem, látom, hogy ez a világ szomorúvá tesz téged.
Néhányan túl rosszak hozzád,
Mindazzal, amit tesznek, mindazzal, amit mondanak neked,
Kedvesem, én majd letörlöm keserű könnyeidet,
Elüldözöm nyugtalan félelmeidet, melyek
Szürkévé teszik a ragyogóan kék égboltodat.
Miért is aggódnál hát, hisz úgyis újra nevetünk a fájdalmak után.
Hisz mindig újra kisüt a nap az eső után.
Ez mindig is így volt.
Miért aggódnál hát most?
Miért is aggódnál?
Kedves, amikor leülök melléd, és odafordulok hozzád,
Akkor tudom, hogy miattad van értelme mindennek, amit teszek.
Tudom, hogy könnyű ezt mondani,
De hidd el, Kedves, amikor a világ ridegnek és hidegnek tűnik is.
A szerelmünk vérvörös és arany színben ragyog,
És minden más lényegtelennek hat csupán.
Miért is aggódnál hát, hisz úgyis újra nevetünk a fájdalmak után.
Hiszen mindig újra süt a nap, eső után.
Ez mindig is így volt.
Miért aggódnál hát most?
Miért is aggódnál?