Hányszor kell még megpróbálnom elmondani
Hogy sajnálom, amiket tettem
Amikor megpróbálnám elmondani
Pont akkor kell a fejemhez vágnod
Hé, ez a probléma épp most kezdődött
Túl sokszor mondtam magamban:
Miért nem tuanulod meg végre befogni azt a nagy szádat?
Ezért olyan fájdalmas hallani a szavakat
Amiket kiejtesz a szádon
Amik elhagyják a szádat
Mondd, miért?
Kérlek, mondd: miért?
Igen, örült voltam, vak voltam
Ördögien undok voltam
De még mindig tudom, mi jár a fejedben
És túl sokszor hallottam, hogy jobb lenne lekopnod
Mindazonáltal: Miért nem látod, hogy ez a hajó süllyed?
A hajó süllyed, a hajó süllyed.
De menjünk el a falig
És eldobhatjuk a kétségeket
Vannak dolgok, amik jobb, ha kimondatlanul maradnak
De kifordítanak magamból
Kifordítanak magamból... kedves, kifordítanak magamból.
Ez az a könyv, amit sohasem olvastam
Ezek a szavak, aniket sohasem mondtam
Ez az ösvény, amerre sohasem tértem
Ezek azok az álmok, amiket inkább álmodok
Ez az az öröm, ami ritkán ér
Ez az a félelem, ez az a rettegés
Ezek azok a dolgok, amik a fejemben járnak.
És ezek azok az évek, amiket együtt töltöttünk
És ez az, amit jelentenek
Érted már, hogy érzek?
Mert nem hiszem, hogy érted, mit érzek,
Hogyan érzek, sosem fogod érteni, hogyan érzek
Sosem fogod érteni.
Miért?