E varázslatos hajnalon az ősz színeit egy fény tükrözi vissza,
Egy olyan fény, amely évekre fogságba esett az idő feledésében
Az idő körei dühöngnek most,
És így az ő erői lassan elhalnak.
Mielőtt a hideg meggyalázza a földeket,
Az ő lelke az éjszakába vándorol... hogy meghaljon!
...És harangszót hallott, ami megbabonázó dallamokat játszott,
Amelyek elvezették őt egy fakunyhóba, ahol megpihenhetett az éjszakára...
A hegyeken keresztül
Utazott ő,
Keresztül az óceánokon,
Mélyen az éjszakában
Most, hogy ideje
Végső búcsút venni,
Mutasd meg nekünk az erődet,
Mutasd meg nekünk a hatalmad
A szemei már oly' tisztán látják,
De a nyughatatlan elméje nem érzékeli a levegőben
A fehér vihar közel van!
...És az erői nagyobbra gyarapodtak e rejtélyes helyen, mint amit korábban valaha is birtokolt.
És így uralhatta a jég birodalmát... Még egyszer!
A hegyeken keresztül
Utazott ő,
Keresztül az óceánokon,
Mélyen az éjszakában
Most, hogy ideje
Végső búcsút venni,
Mutasd meg nekünk az erődet,
Ajándék az égből