Where the Wild Roses Grow [Hungarian translation]

Ők Vadrózsának hívnak engem,

De a nevem Eliza Day volt.

Nem tudom, miért hívnak így,

Pedig a nevem Eliza Day volt.

Már az első nap, mikor megláttam, tudtam, hogy ő volt az egyetlen,

A szemembe nézett, és mosolygott.

Az ajkai olyan színűek voltak, mint a rózsa,

Mely a lenn, a folyónál nő, véres és vad.

Mikor kopogott ajtómon és belépett szobámba

Remegésem alábbhagyott biztos ölelésében.

Ő volt az első párom, és gondos kezével

Letörölte könnyeimet, mik arcomon folytak.

Ők Vadrózsának hívnak engem,

De a nevem Eliza Day volt.

Nem tudom, miért hívnak így,

Pedig a nevem Eliza Day volt.

A második napon virágot hoztam neki,

S ő szebb volt, mint bármely nő, akit valaha láttam.

Azt mondtam: "Tudod, hol nőnek a vadrózsák,

Mik oly édesek, vörösek és szabadok?"

A második napon egy szál vörös rózsával jött,

S azt mondta: "Add nekem veszteséged és bánatod."

Én bólintottam, miközben lefeküdtem az ágyra.

"Ha megmutatom a rózsákat, követni fogsz?"

Ők Vadrózsának hívnak engem,

De a nevem Eliza Day volt.

Nem tudom, miért hívnak így,

Pedig a nevem Eliza Day volt.

A harmadik napon elvitt a folyóhoz,

Megmutatta a rózsákat és csókolóztunk.

És az utolsó dolog, amit hallottam, egy elsuttogott szó volt,

Ahogy térdelt fölöttem egy kővel a kezében.

Az utolsó napon elvittem oda, ahol a vadrózsák nőnek.

Feküdt a parton, a szél óvatos volt, mint egy tolvaj.

Búcsúzóul megcsókoltam, s így szóltam: "Minden szépségnek meg kell halnia."

Leütöttem, és egy rózsát tettem fogai közé.

Ők Vadrózsának hívnak engem,

De a nevem Eliza Day volt.

Nem tudom, miért hívnak így,

Pedig a nevem Eliza Day volt.

A nevem Eliza Day volt...

A nevem Eliza Day volt...