Where the Wild Roses Grow [Hungarian translation]

Mindenki Vadrózsának hív,

De a nevem Elisa Day volt.

Miért adták e nevet, nem tudom,

Hiszen a nevem Elisa Day volt.

Az első naptól tudtam, hogy Ő lesz az!

Ahogy mosolyogva szemembe nézett.

Ajkai olyanok voltak, akár a rózsák,

Mik a folyónál nőttek, vérvörösek s vadak.

Mikor ajtómnál állott, s a szobámba lépett.

Biztos karjaiban reszketésem tovatűnt.

Ő lenne nekem az első, s óvatosan

Letörölte arcomon gördülő könnyeimet.

Mindenki Vadrózsának hív,

De a nevem Elisa Day volt.

Miért adták e nevet, nem tudom,

Hiszen a nevem Elisa Day volt.

Virágot vittem a második napon,

Szebb volt minden nőnél, kit valaha láttam én.

Mondtam: „Tudod-e a vadrózsák hol nőnek

üdén, tűzvörösen s szabadon?”

A második napon egy szál vörös rózsát hozott.

Azt mondta: „Add nekem veszteséged s bánatod!

Ha megmutatnám e rózsákat, követnél-e engem?”

S én az ágyamon fekve rábólintottam.

Mindenki Vadrózsának hív,

De a nevem Elisa Day volt.

Miért adták e nevet, nem tudom,

Hiszen a nevem Elisa Day volt.

Elvitt a folyóhoz a harmadik napon,

S mutatta a rózsákat, s megcsókolt.

Utolsó, mit hallottam pár elmormolt szó volt,

Ahogy egy kővel a kezében fölém hajolt,

Az utolsó napon elvittem, hol nőnek a rózsák ,

A tolvajléptű szélben a parton feküdt,

Megcsókolva búcsúztam:” Minden szépségnek halnia kell…”

Lehajoltam, és fogai közé tűztem egy rózsát.

Mindenki Vadrózsának hív,

De a nevem Elisa Day volt.

Miért adták e nevet, nem tudhatom,

Hiszen a nevem Elisa Day volt.

A nevem Elisa Day volt.

Hiszen a nevem Elisa Day volt.