Annyi minden van, miben hihetünk,
Elvesztünk az időben,
Mindent, mire szükségem van
Ott érzem szemeidben.
Mindig azt hittem, hogy szívedet
A sajátom mellett tartom,
De most oly távolinak tűnik.
Nem tudom, hogy tűnhet el a szerelem
Egyetlen nyom nélkül.
Hová megy a néma szív?
Hol ver most a szívem?
Hol a hang,
Mely csak visszhangzik az éjszakában?
Hol ver most a szívem?
Nem tudok anélkül éni,
Anélkül, hogy érezném idebenn.
Hová mennek a magányos szívek?
Tehetetlenül sodródok, mint gyertya a vízen,
Bujkálok a vihar elől.
Gyere és ments meg!
Hajt a végtelen álom
Utáni éhségem.
Keresem a kezet, mibe kapaszkodhatnék,
És nyúlok a karok után, melyek tudatnák velem,
Hová mennek a néma szívek?
Hol ver most a szívem?
Hol a hang,
Mely csak visszhangzik az éjszakában?
Hol ver most a szívem?
Nem tudok anélkül éni,
Anélkül, hogy érezném idebenn.
Hová mennek a magányos szívek?
Hová mennek a magányos szívek?
Aztán egy érintés legyőzi a csendet,
Mert a szerelem mindig mindent túlél.
Két szívnek szüksége van egymásra,
Adj hát szárnyakat, hogy repülhessek!
Hol ver most a szívem?
Hol a hang,
Mely csak visszhangzik az éjszakában?
Hol ver most a szívem?
Nem tudok anélkül éni,
Anélkül, hogy érezném idebenn...
Van már valaki, akinek odaadhatom szívemet,
Érzem, ahogy egyre erősebb és erősebb,
És erősebb!
A szívek kitartanak
Egészen az idők végezetéig.