Egyedül jöttem, ahogy te is
Rajtunk kívül mindenki párban érkezett
A színpad már állt, te rámmosolyogtál
Ott volt a gyufagyáros jele
De a szemeidből azt láttam: miért ne, majd meglátjuk
Ha majd behunyom a szemem ma éjjel
te töltöd ki az elmém
A néma sötétben
te ragyogsz majd nekem
Ha majd behunyom a szemem ma éjjel
Hosszan beszélgettünk, s ámulatba ejtett
Hogy minden feldobott témában egyetértettünk
Ahogy telt az idő, tudtam
magától értetődő volt
hogy egymásnak lettünk teremtve
Ha majd behunyom a szemem ma éjjel
te töltöd ki az elmém
A néma sötétben
te ragyogsz majd nekem
Ha majd behunyom a szemem ma éjjel
Megjelenik az arcod
És nem fér kétség, hogy szerettelek
és nem fér kétség, hogy elsírom magam
Ha majd behunyom a szemem ma éjjel
te töltöd ki az elmém...