Itt vagyunk ketten, még egy koccintás, aztán kérjük a számlát
Mélyen, belül mindketten érezzük már az ősz hűvösét
Te és én, mint a vándormadarak, ösztönösen továbbrepülünk
Mikor a nyár véget ér, s a nap sötét felhők mögé bújik
Egyikünk sem hibás, mikor már mindennek vége
Életünkben már végigjártunk pár furcsa és magányos utat
Kissé megviselve, de méltóságteljesen, és még elég fiatalon a szexhez
Még mindig az ég felé törünk
Nincs kedvünk meghátrálni
Köszönet a nagylelkű szerelmedért és az összes szép pillanatért
Egyikünk sem hibás, mikor már mindennek vége
Olyan furcsa, mikor a földre sújtva heversz
Ahogy felemelkedsz, megrázod a fejed és még többet kérsz
Nyugodtan és tisztán látva
Már mindent kipróbálva
Nyugodtan állunk a keresztutaknál, nem rohanunk sehova
Nincs többé sietség, mikor már mindennek vége
Nyugodtan állunk a keresztutaknál, nem rohanunk sehova
Nincs többé sietség, mikor már mindennek vége.