Igen.
Szabadok vagyunk, elvesztettük magunkat a keresés közben.
Igen, tudom, hogy nem mindig hallgattalak meg
talán túl fiatal voltam, de tudnod kéne,
hogy többet már nem reménykedem egy utolsó csókban.
És még az is lehet, hogy túl hülye voltam,
és egy barátot akartál, aki átölel.
Én nem illettem ebbe a kategóriába és világos,
valahol még mindig fáj,
de azt hiszem még mindig a tiéd vagyok.
Mert senki sem érhet a nyomodba,
senkinél nem volt maradásom.
A szívünk még mindig dobog, bár fájdalamasan távol.
Egyedül maradok, mert még mindig a részem vagy.
Ne figyelj arra, amit mondanak, az idő nem minden sebet gyógyít.
Csak hozzájuk szoksz.
Engem szeretni egy halálos küzdelem volt a számodra.
De úgy gondolnám rendben van,
Ha nem látnám, hogyan nevetsz a képeiden.
Mert nem tudod, mit tesznek velem a szavaid,
Minden istenverte nap olvasom a WhatsApp-posztjaid,
bámulok a profilképedre kábultan.
Te is kérdezed magadtól néha, hogy fogsz-e még így szeretni?
Tudom, hogy mikor így látsz engem, csak hánynod kell.
Még mindig itthon ülök és bámulok a WhatsApp képedre.
Változhatna valamikor az "online" "éppen ír"-re?
Azt hiszem soha nem jössz már haza.
Szabadok vagyunk, futás közben valahogy elkóboroltunk,
a szerelmünk ma már halott, mint Immanuel Kant
és az is megeshet, hogy ez az én hibám,
de biztos lehetsz benne, hogy többet nem kérlek egy utolsó csókra,
mert már felfogtam, hogy nélküled öregszem majd meg.
Az emlékek utolérnek engem.
Talán túl igazságtalan és hideg voltam
és valahol naiv is, hogy azt gondoltam, te meg én egyformák vagyunk.
Gyakran megsebeztelek és túl mélyen is,
míg fel nem tűnt neked, hogy egy hülyét szeretsz
és mégis megbocsátottál, minden kirohanásomat,
de néha már már a legerősebbeknek sincs erejük.
Hozzá fogsz szokni.
Engem szeretni egy halálos küzdelem volt a számodra.
De úgy gondolnám rendben van,
Ha nem látnám, hogyan nevetsz a képeiden.
Mert nem tudod, mit tesznek velem a szavaid,
Minden istenverte nap olvasom a WhatsApp-posztjaid,
bámulok a profilképedre kábultan.
Te is kérdezed magadtól néha, hogy fogsz-e még így szeretni?
Tudom, hogy mikor így látsz engem, csak hánynod kell.
Még mindig itthon ülök és bámulok a WhatsApp képedre.
Változhatna valamikor az "online" "éppen ír"-re?
Azt hiszem soha nem jössz már haza.
Mert nem tudod, mit tesznek velem a szavaid,
Minden istenverte nap olvasom a WhatsApp-posztjaid,
bámulok a profilképedre kábultan.
Te is kérdezed magadtól néha, hogy fogsz-e még így szeretni?
Tudom, hogy mikor így látsz engem, csak hánynod kell.
Még mindig itthon ülök és bámulok a WhatsApp képedre.
Változhatna valamikor az "online" "éppen ír"-re?
Azt hiszem soha nem jössz már haza.