El tudom viselni ennek az üres háznak a tetején kopogó esőt
Az nem zavar
El tudok viselni néhány könnyet olykor-olykor és csak hagyom hogy follyanak
Nem félek sírni hébe-hóba
Akkor is, ha az, hogy nélküled kell folytatnom még mindig felzaklat
Vannak napok néha, amikor tettetem, hogy jól vagyok
De nem ez az, ami igazán megrendít belül
Ami a legjobban fáj
Az, hogy milyen közel voltunk egymáshoz
És mennyi mondanivalónk volt egymásnak
És hogy végignézem, hogy elmész
És sosem tudom meg
mi lehetett volna
és hogy nem érted meg, hogy szeretni próbáltalak
igen, ezt próbáltam tenni
Nehéz elviselni annak a fájdalmát, hogy elvesztettelek
akárhová megyek
De megteszem
Nehéz mosolyt erőltetnem magamra, mikor látom a régi barátainkat és én egyedül vagyok
Még keservesebb
Felkelek, felöltözöm, együtt élek ezzel a megbánással
De tudom, hogy ha újracsinálhatnám
Kicserélnék veled, odaajándékoznék neked minden szót, amelyet a szívemben megóvtam
Amelyeket sosem mondtam ki
Ami a legjobban fáj
Az, hogy milyen közel voltunk egymáshoz
És mennyi mondanivalónk volt egymásnak
És hogy végignézem, hogy elmész
És sosem tudom meg
mi lehetett volna
és hogy nem érted meg, hogy szeretni próbáltalak
igen, ezt próbáltam tenni
Ami a legjobban fáj
Az, hogy mennyire közel voltunk egymáshoz
És mennyi mondanivalónk volt egymásnak
És hogy végignézem, hogy elmész
És sosem tudom meg,
mi lehetett volna
és hogy nem érted meg, hogy szeretni próbáltalak
igen, ezzel próbálkoztam.
és hogy nem érted meg, hogy szerettelek
Ez volt az, amit tenni próbáltam.