Bocsáss meg, Héra, nem maradhatok
Kivágta a nyelvem, nincs már semmi, ami menthető volna
Szeress, ó, Uram, ő ellökött magától
Nevetett a bűneimen
A kezei között ragadtam.
Azt írta:"Összetörtem, kérlek, küldjétek el nekem!"
De engem is megtörtek, hát mondogattam, hogy "ne csábíts"
A lány bőre hófehér,
Ragyog, mint a nap,
Hát szent fény ragyogja be a dolgokat, amiket tettél.
Szóval megkérdeztem, hogy vált ezzé az emberré
Hogy tanulta meg tartani a gyümölcsöt a kezében
És hol van a bárány, kitől kapta nevét?
El kellett mennie, bár kérleltem, hogy maradjon
Magamra hagyott, mikor fényre volt szükségem
Térdre borultam, és sírtam az életemért
Ha itt maradt volna, esetleg megérthetnéd
Ha itt maradt volna, sosem lett volna szükség rá, hogy fogd a kezem.
Azt írta:"Összezsugorodtam, kérlek küldjétek el nekem!"
De én is összetörtem, és mondogattam, hogy "ne csábíts!"
És hol van a bárány, kitől kaptad neved?
El kellett mennie, bár kérleltem, hogy maradjon.
Kérleltem, hogy maradjon a jeges fa markolatomon
Kérleltem, hogy maradjon e hajó fényénél
Küzdöttem vele a fényért, a diadalmas hajnalért
Jöttek a hullámok, elragadták, a háborúba sodorták.
Azt írta:"Összetörtem, kérlek küldjétek el nekem!"
De én is megtörtem, hát mondogattam, hogy "ne csábíts!"
Bocsáss meg, Héra, nem maradhatok,
Kivágta a nyelvem, nem maradt semmi, ami menthető volna.
Szeress, ó, Uram, ő ellökött magától
Kinevette a bűneimet
A kezei között ragadtam
Azt írta:"Összetörtem, kérlek küldjétek el nekem!"
De én is megtörtem, hát mondogattam, hogy "ne csábíts"
Azt írjuk:"Ez rendben van így"
Bár hiányzik az illata
Beszélünk, s közben mondogatjuk: "Ez így nekünk is megfelel. Nekünk is megfelel.
Nekünk is jól van."