Welcome home [Hungarian translation]

Az álom nem látogat, így belefulladok a Napba,

És a napok egybefolynak,

S szemeim mögött

Zúgnak a dolgok, miket sosem tettem meg.

Lepedők lengenek egy régi szárítókötélen,

Mint egy sor elfogott szellem

A rég halott fű felett.

Sosem volt sok, de mi megtettük a lehető legtöbbet,

Isten hozott itthon.

Hajók szállnak tengerre mellkasomról,

Néhánynak van neve, de a legtöbbnek nincs.

Ha megtalálsz egyet,

Kérlek, engedd, hogy tudjam, melyik darabkát vesztettem el.

Hámozd le sebeimet hátamról,

Nincs már szükségem rájuk.

Kidobhatod őket,

Vagy megtarthatod agyag korsóidban.

Hazajöttem.

Minden rémálmom elmenekült fejemből,

Zárd be az ajtót, kérlek, ne engedd be őket.

Rólad sosem gondoltam, hogy elmész,

Most fejem széthasad varratai mentén,

És nem tudom, hogy tudok-e...

Itt, a tüdőm alatt

Érzem, ahogy a hüvelykujjad újra belemélyed bőrömbe.