Régen írtam,
régen leveleket írtam,
névvel aláírva.
Régen aludtam éjjelente,
még mielőtt a villogó fények beleégtek az agyamba.
De mire megismertelek,
mire megismertelek már más idők jártak.
Ezért soha többé nem írtam levelet.
Soha nem öntöttem ki a szívemet, soha nem írtam le mit érzek.
Ezért amikor kihunytak a fények,
egyedül találtam magam a nyüzsgő belvárosban.
Manapság az életünk gyorsan változik,
manapság az életünk gyorsan változik.
Remélem maradt még valami értékes,
remélem maradt még, amiért élni érdemes.
Most már furcsának tűnik,
mennyire vártuk, hogy megérkezzen a levél.
De ami még furcsább,
hogy mennyi reményt adhat egy ilyen apróság.
Régen vártunk,
régen órákig sétáltunk céltalanul.
Régen vártunk.
Az a sok elfecsérelt élet a nyüzsgő belvárosban.
Régen vártunk,
régen vártunk,
régen vártunk,
olykor sosem érkezett meg.
Régen vártunk,
olykor sosem érkezett meg.
Régen vártunk,
még mindig nem dolgoztam fel.
Így hát írni fogok,
egy levelet az igaz szerelmemnek,
névvel aláírva.
Mint egy beteg a műtét után,
újra járni fogok,
járni fogok a fájdalom útján.
Manapság az életünk gyorsan változik,
manapság az életünk gyorsan változik.
Remélem maradt még valami értékes,
remélem maradt még, amiért élni érdemes.
Régen vártunk,
régen vártunk,
régen vártunk,
olykor sosem jöttek el.
Régen vártunk,
olykor sosem jöttek el.
Régen vártunk,
még mindig nem dolgoztam fel.
Régen vártunk,
régen vártunk,
régen vártunk.
Régen megvártuk,
régen megvártuk,
Most azt kiáltjuk: "Énekeld el újra a refrént!"
Régen megvártuk,
régen megvártuk,
Most azt kiáltjuk: "Énekeld el újra a refrént!"
Régen megvártuk,
régen megvártuk,
Halld hát a hangom: "Énekeld el újra a refrént!"
Várj csak hát!