Tettetjük hogy a vég nem talált meg minket
És ragaszkodunk a dolgokhoz melyeket magunk mögött hagytunk
Sorról sorra, minden rím meg lett írva
És az idő itt hagyott minket tudatlanul
Szemünkben gyöngéd sóhajjal kimondatlanná válva
Igen, a napok felejthetetlenek maradnak
A szerelem elmúlt és mi egykor túl gyakran próbáltuk
Hogy megmentsük az álmokat, melyeket megosztottunk
És itt állunk, a csöndes idegenek
Félünk megkérdezni melyik irányba menjünk
Üres kezeink végül megadták magukat
Az okát mi soha sem fogjuk megtudni
Tettetjük hogy a szivárványunknak vége
Nem hallhat meg ha elfekszik akár az árnyék
Elhajlanak a fűzfák amikor a szél meghódítja őket
A levelek amelyek elszáradtak
Nem futhatunk a Napba ahogy szoktuk volt
Semmi sem maradt a múltból amit egykor ismertünk
Te és én nem tagadhatjuk hogy ennek vége
Mégis szembe kell néznünk vele valahogy
Mégis itt állunk, csöndes idegenek
Félünk megkérdezni melyik irányba menjünk
Üres kezeink végül megadták magukat
Az okát mi soha sem fogjuk megtudni
Tettetjük hogy a vég nem talált meg minket
És ragaszkodunk a dolgokhoz melyeket magunk mögött hagytunk
Sorról sorra, minden rím meg lett írva
És az idő itt hagyott minket tudatlanul
Szemünkben gyöngéd sóhajjal kimondatlanná válva
Igen, a napok felejthetetlenek maradnak
A szerelem elmúlt és mi egykor túl gyakran próbáltuk
Hogy megmentsük az álmokat, melyeket megosztottunk