Mondd, akartál valaha
Valakit annyira, hogy szinte fájt?
Az ajkaid próbálnak beszélni,
De nem találod a szavakat.
Nos, egyszer volt egy ilyen álmom,
A kezeimben tartottam.
Igazi szépség volt,
De nem az az egyszerű fajta.
Volt egy módja rá,
Hogy felélénkítsen.
És egy pillanatra
Megállítottuk a világot.
Igen, mi uraltuk az éjszakát...
Ott voltam neked, hogy eltompítsam a fényeket,
Úgy táncoltál, akár egy kisgyerek.
A bor kifröccsent a ruhádra
És te csak mosolyogtál.
Igen, tökéletes volt,
Az emlékeimben fogom őrizni...
Igen, mi uraltuk az éjszakát...
Mikor már elmúlik a nyár,
És a nap is lemenőben van,
Emlékezni fogok rád.
Oh, Emlékszem rád...
És gondolkodom, merre jársz,
Ugyanazokat a csillagokat nézed-e, mint én?
Emlékszel, amikor...
Egy takaró alatt ébredtünk,
Összegabalyodva,
Nem tudva abban a pillanatban,
Hogy soha többé nem beszélünk majd.
De tökéletes volt,
Sosem fogom elfelejteni...
Amikor mi uraltuk az éjszakát,
Igen, mi uraltuk az éjszakát...