már azt hittem az élet szép
azt hittem megvan mindenünk
de egyszer csak eldobtál mindent
azt hittem révbe értünk
azt hittem megvan mindenünk
és most szörnyű érzés egyedül
te régen érezted ezt amit most én
hiába el kell engedjelek most
tudod milyen szörnyű érzés
furcsa látni, egymáshoz sem szólunk már
furcsa látni, egymáshoz sem szólunk már
magányos éjszakák, várnak most rám
furcsa látni, egymáshoz sem szólunk már
talán most már mindegy
a sors másik, magányos útra terelt
vár rád régi szabadságod
remélem tudod mit csinálsz
ez a te utad már
de ne sírj nekem ha mar a magány
te akartad te választottál
furcsa látni, egymáshoz sem szólunk már
furcsa látni, egymáshoz sem szólunk már
magányos éjszakák, várnak most rám
furcsa látni, egymáshoz sem szólunk már
magányos éjszakák, várnak most rám
furcsa látni, egymáshoz sem szólunk már
magányos éjszakák, várnak most rám
furcsa látni, egymáshoz sem szólunk már
fordította Gaál György István