Ha ez a megváltás, miért vesződöm egyáltalán?
Nincs mit megemlíteni, és semmi sem változott
Még mindig inkább dolgoznék valamiért, mint hogy esőért imádkozzak
Így tovább vándorolok, míg valaki más megment
A partra költöztem, egy hegy alá
Úsztam az óceánban, aludtam magamban
Hajnalban, nézhetem, ahogy a nap kanyarogva átvág az öblön
Emlékszem minden dologra, amit anyám írt
Hogy nem eszünk míg az apád az asztalnál van
Nem iszunk, addig míg az ördög porrá válik
Egyszer sem találkoztam bárkivel, aki képes volna szeretni
Úgyhogy, a helyedben nekem volna egy kis bizalmam
Két ezer év, hogy abban a vízben voltam
Két ezer év, elsüllyedve, mint egy kő
Kétségbeesetten a hálókért nyúlva
Amiket a halászok dobtak
Próbálva találni, egy keveset a reményből
Én, halkan megtartottam az összes titkomat és elbújtam
Oldalakat hajtottak, azután nem volt egyáltalán semmi
Így a jövőben szükségem lehet magamra egy megmentőre
Emlékezni fogok, mit írtak arra a falra
Hogy mi nem eszünk, míg apád az asztalnál van
Nem iszunk, addig míg az ördög porrá válik
Egyszer sem találkoztam bárkivel, aki képes volna szeretni
Úgyhogy, a helyedben nekem volna egy kis bizalmam
Én becsületes ember vagyok és igazságos?
Jó voltam hozzád egyáltalán?
Ó, úgy belefáradtam játszani ezeket a játékokat
Mi csak kimerültünk
Ugyanazok a régi sorok, ugyanazok a régi történetek
Kifulladt vonatok és, lekopott dicsőségek
Házak égnek, világok amik rátámadnak sajátjaikra
Így mi nem eszünk, míg apád az asztalnál van
Nem iszunk, addig míg az ördög porrá válik
Egyszer sem találkoztam bárkivel, aki képes volna szeretni
Így, a helyedben barátom, megtanulnám, hogy csak egy kevés bizalom kell