Emlékszel még, mikor egy megtört mezőn álltunk
Fehér törött szárnyak verdesték az eget
A háború előjelei már megmutatták természetüket
És az esélyeink elszálltak
Ha hagyom, hogy begyógyuljon ez az emlék
Emlékezni fogok, hogy te ott voltál velem azon a mezőn
Mikor azt gondoltam egyedül fogom megvívni ezt a háborút
Te ott voltál mellettem a frontvonalon
Mikor azt gondoltam, hogy ok nélkül fogok harcolni
Te okot adtál rá, hogy megpróbáljam
Lapozz egyet, valami újat kell látnom
Mostanra az ártatlanságom kettétört
Nem maradhatunk tovább a satnya kilátást nézve
Mint a háború veszett kutyái
Hagyom, hogy begyógyuljon ez az emlék
Emlékezni fogok, hogy te ott voltál velem azon a mezőn
Mikor azt gondoltam egyedül fogom megvívni ezt a háborút
Te ott voltál mellettem a frontvonalon
És harcoltunk, hogy elhiggyük a lehetetlent
Mikor azt gondoltam egyedül fogom megvívni ezt a háborút
Egyek voltunk, a végzetünk összefonódott
Mikor azt gondoltam, hogy ok nélkül fogok harcolni
Te megadtad az okot amiért
Mikor senki sem mutaja az igazi arcát
És már csak a törékeny csontjaimmal tudok a bukás ellen harcolni
Mikor a szeretet elhalványul a levelekből
Mintha lassított felvételben mozognék
És már most el vagyunk késve, ha odaérünk egyáltalán
És bent ragadtunk a fegyverkezési versenyben
Egy önkéntelen szenvedély
És elveszítünk minden értéket, amit anyáinktól tanultunk
Tehát kérlek mutasd az igazi arcod nekem
Húzd meg a vonalat a horizonton
Mert csak a nevedet kell kimondjam, hogy tudjam miért harcolok
Mikor azt gondoltam egyedül fogom megvívni ezt a háborút
Te ott voltál mellettem a frontvonalon
És harcoltunk, hogy elhiggyük a lehetetlent
Mikor azt gondoltam egyedül fogom megvívni ezt a háborút
Egyek voltunk, a végzetünk összefonódott
Mikor azt gondoltam, hogy ok nélkül fogok harcolni
Te megadtad az okot amiért