Háború dúl a szívem és az eszem között.
Nem tudom melyiket kellene választanom.
Beköltöztél az emlékeimbe.
Tudod, hogy a szívem a tiéd volt, hogy össze törd.
Az emberek próbálnak lenyugtatni,
De többé nem hallok egy hangot sem.
És a szirének a szemem mögül kiabálnak
Elrejtem őket, mert szégyenlem magam.
És talán, igen, túlságosan félénk vagyok, hogy beszéljek róla.
De félek, hogy vajon mit mondanál.
Az emberek próbálnak lenyugtatni,
Ez egyre jobb lesz,
De többé nem hallok egy szót sem.
Lefogadom, azt kívánod bár sose találkoztál volna vele.
Ó, az élet.
Csak így.
És mindig csak így volt.
Igen, rendben.
Ó, az élet.
Csak így.
És mindig csak így volt.
Igen, rendben.
Az emberek próbálnak lenyugtatni,
Ez egyre jobb lesz,
De többé nem hallok egy szót sem.
Lefogadom, azt kívánod bár sose találkoztál volna vele.
Háború dúl a szívem és az eszem között.
Nem tudom melyiket kellene választanom.