Te vagy a tű a vénámban,
De ez főleg örömet okoz, mert véget ér a fájdalom,
A kísértés egy részünk,
De az, hogy együtt vagyunk az őrületbe kerget,
Most itt az ideje, hogy döntéseket hozzak,
Igen, nem könnyű, de nem is túl biztonságos.
Ébredj!
Ne mondd meg nekem, hogy mit tegyek,
Ébredj!
Ne mondd meg nekem, hogy mit mondjak,
De van egy dolog, amit elmondhatsz,
És ez az, hogy kellene éreznem,
Ha többé nem lennél velem,
Ha többé nem lennél velem.
Nincs szükségünk versengésre,
A végén ez úgysem egy játék lesz,
Add nekem magadból a legjobbat, és én neked adom azt, ami belőlem maradt.
A kifogások az utolsó cseppek a pohárban,
A kifogások nem enyhítik a fájdalmat,
A magány nem is olyan rossz, mikor nem marad már semmi, amit megszerezhetnénk.
Ébredj!
Ne mondd meg nekem, hogy mit tegyek,
Ébredj!
Ne mondd meg nekem, hogy mit mondjak,
De van egy dolog, amit elmondhatsz,
És ez az, hogy kellene éreznem,
Ha többé nem lennél velem,
Te, ha többé nem lennél velem,
Te vagy a tű a vénámban,
Nem maradt már semmi, amit megszerezhetnénk,
Te vagy a tű a vénámban,
Nem maradt már semmi, amit megszerezhetnénk.
Ébredj!
Ne mondd meg nekem, hogy mit tegyek,
Ébredj!
Ne mondd meg nekem, hogy mit mondjak,
De van egy dolog, amit elmondhatsz,
És ez az, hogy kellene éreznem,
Ha többé nem lennél velem.