Waiting for the End [Hungarian translation]

Ez nem a vég

Ez nem a kezdet

Csak egy hang, amint a lázadás

Átleng minden változásért

De figyelsz a tónusára

És az erőszak ütemére

Bár a szavak szilárdnak hangzanak

Valami üres bennük

Azt mondjuk, igen

Ököl lendül a magasba

Mintha ragaszkodnánk valamihez, ami láthatatlan

Mert a fájdalom és a félelem irgalmában élünk

Míg megöljük, elfelejtjük,

Hagyjuk, hogy eltűnjön

Várjom, hogy eljöjjön a vég

Bárcsak lenne erőm talpon maradni

Én nem így terveztem

Kicsúszott a kezeim közül

A fény sebességével cikáznak

A gondolatok a fejemben

Túl sok dolog maradt kimondatlanul

Nehéz téged elengedni

Tudom, mibe kerül továbblépni

Tudom milyen érzés hazudni

Csak ki akarom cserélni ezt az életet valami újra

Ragaszkodni valamihez, ami sosem volt az enyém

Egy üres szobában ülök

Próbálom elfelejteni a múltat

Ez sosem jelentette azt, hogy elég

Bárcsak ne is lenne

Tudom, mibe kerül továbblépni

Tudom milyen érzés hazudni

Csak ki akarom cserélni ezt az életet valami újra

Ragaszkodni valamihez, ami sosem volt az enyém

Ami megmaradt a tűz után

Úgy gondoltam, így a helyes, de a helyes helytelen volt

Minden utolért a vihar szemében

És próbálok rájönni, milyen a továbblépés

Azt sem tudom miket mondtam

A szám még mindig mozog, és az elmém már meghalt

Összerakom a darabkákat, hol kezdjem

A vég legnehezebb része az újrakezdés

Csak ki akarom cserélni ezt az életet valami újra

Ragaszkodni valamihez, ami sosem volt az enyém

Ez nem a vég

Ez nem a kezdet

Csak egy hang, amint a lázadás

Átleng minden változásért

(Ragaszkodom valamihez, ami sosem volt az enyém)

De figyelsz a tónusára

És az erőszak ütemére

Bár a szavak szilárdnak hangzanak

Valami üres bennük

Azt mondjuk, igen

Ököl lendül a magasba

Mintha ragaszkodnánk valamihez, ami láthatatlan

(Ragaszkodom valamihez, ami sosem volt az enyém)

Mert a fájdalom és a félelem irgalmában élünk

Míg megöljük, elfelejtjük,

Hagyjuk, hogy eltűnjön