Belekapaszkodtunk a magaslatba, mint a sajátunkba
Aknavetős tűzvihar reánk
De mi elleptük csapatosan
Mint a pályaudvari büfét
És „Hurra!” ordításunk torkunkon akadt
Miközben nyeltük a golyókat.
Hétszer elfoglaltuk a magaslatot
És hétszer elveszítettük.
És újra támadásba, bár senki se akar,
Mint égett kása a föld.
Nyolcadik (alkalommal) elfoglaljuk örökre,
Sajátunkat, a keservesét, a miénket.
Lehet, hogy el kéne kerülni,
Miért ragaszkodunk hozzá.
De valószínű mindannyinak sorsa
Ezen a magaslaton kereszteződik.
Belekapaszkodtunk a magaslatba, mint a sajátunkba
Aknavetős tűzvihar reánk
De mi elleptük csapatosan
Mint a pályaudvari büfét