[1. versszak, Polina Gagarina]
Nincs kit okolnunk a szeretet hiányáért
Nincs szükség hangos szavakra és közönyös tekintetekre
Tudod, hogy nincs nekem hely melletted lenni.
Végtelen hazugságokba süllyedtünk
A próbálkozásainkkal egymást lélegezzük be
És nem látom értelmét tovább ezzel együtt élni.
Nincs kit okolnunk a szeretet hiányáért.
Mindent a saját két kezünkkel csináltunk.
És ez, hogy te voltál az első, aki rám követ vetett...
Nekünk nincs mit megbánnunk és nincs kihez mennünk
A szavaid már rég óta nem melegítenek fel,
De ami nem öl meg, az csak megerősít.
Refrén:
Mostmár egymás fülén jövünk ki,
Erősebbek lettünk a célkeresztben állva,
Továbbra is csak ütni verni fogjuk magunkat a saját céljainkért,
Még ha többet nem is ketten együtt.
Most egymás fülén jövünk ki,
Erősebbek lettünk a célkeresztben állva,
Továbbra is csak ütni verni fogjuk magunkat a saját céljainkért,
Még ha többet nem is ketten együtt.
[2. versszak, Polina Gagarina]
Nincs kit okolnunk a szeretet hiányáért,
Most mi egyszer s mindenkor kvittek vagyunk,
Össze sem kell szednünk, ami teljesen szét van verve
Mi nem egymás mellett vagyunk, hanem minden ellen,
Egymást szeretni egyszerűen nem tudjuk,
De ami nem öl meg, az megerősít...
Refrén:
Mostmár egymás fülén jövünk ki,
Erősebbek lettünk a célkeresztben állva,
Továbbra is csak ütni verni fogjuk magunkat a saját céljainkért,
Még ha többet nem is ketten együtt.
Most egymás fülén jövünk ki,
Erősebbek lettünk a célkeresztben állva,
Továbbra is csak ütni verni fogjuk magunkat a saját céljainkért,
Még ha többet nem is ketten együtt.
Most egymás fülén jövünk ki,
Erősebbek lettünk a célkeresztben állva,
Továbbra is csak ütni verni fogjuk magunkat a saját céljainkért,
Még ha többet nem is ketten együtt.
Most egymás fülén jövünk ki,
Még ha többet nem is leszünk ketten együtt.