Varázslatos árnyékokból
A lelkembe áramló méreg
Átver a szemem
Hamis világot ad/mutat
Tűzzel ébredtem
A lángok mindent be leptek
A fájdalmakkal amiket láttam
Ütöttem a legmélyéig
Az óra csak ketyeg, a halálra várva
Vért hányt , sérült városok
Hozzá nem érve megszokássá vált idővel
Szokásos darabokban lévő képek
Összeszedtem a tenyeremben van már a sorsom
Egy köteg rózsával arcátlan tüskémmel
A legmagasabb hegyek csúcsáról
Az ürességbe szétszóródva elmegyek.