[1 versszak]
Az én házamban hideg és sötét van
A fejemben üresség és sötét*.
Egyáltalán nem érzek semmit
És várok legalább egy aprócska jelet
Nem arról szólnak a dalaim
Minden gondolatom olyan mint a fekete füst
A fal mögött a szomszédéknál minden jó
Mindegy nekik, hogy a szemükben por van.**
Én becsületes és őszinte leszek mindig
És valószínűleg ez az én bajom
Más akartam lenni, de már késő
Nem gyúl ki bennem az a csillag
Egyre gyorsabban öregszem
Egyre kevésbé érzem magam az emberek közt
Úgy aggódom a holnapi nap miatt
De hiszek benne, hogy holnaptól erősebbé válok
[Refrén]
Ne beszéljetek hozzám - úgy utálom ezt
Vegyétek el az életemet, hagyjatok egy falat nyarat
Már semmit se változtatok meg, már nem vagyok kamasz
Anya, mond, miért váltam felnőtté?
Ne beszéljetek hozzám - úgy utálom ezt
Vegyétek el az életemet, hagyjatok egy falat nyarat
Már semmit se változtatok meg, már nem vagyok kamasz
Anya, mond, miért váltam felnőtté?
[2 versszak]
Összeegyeztethetetlen dolgok bennem
Problémákat és gondolatokat okonak
Miért lettem épp ilyen?
Miért van bennem ez az őrültekháza?
Szürke festékek, városi zaj
Állandóan depresszióba kergetnek
És innen már senki sem ment meg
Hiszen saját magamat hajszoltam bele
Annyira elegem van már keresni magamat
Azt hiszem inkább megmaradok sekinek
És minden este azzal a gondolattal alszom el,
hogy még egy napot elvesztettem
Mégis milyen leszek néhány év múlva?
Talán már sosem vátozom meg
És feltétlenül írni fogok
Még egy dalt a bánatomról
[Refrén]
Ne beszéljetek hozzám - úgy utálom ezt
Vegyétek el az életemet, hagyjatok egy falat nyarat
Már semmit se változtatok meg, már nem vagyok kamasz
Anya, mond, miért váltam felnőtté?
Ne beszéljetek hozzám - úgy utálom ezt
Vegyétek el az életemet, hagyjatok egy falat nyarat
Már semmit se változtatok meg, már nem vagyok kamasz
Anya, mond, miért váltam felnőtté?
Ne beszéljetek hozzám - úgy utálom ezt
Vegyétek el az életemet, hagyjatok egy falat nyarat
Már semmit se változtatok meg, már nem vagyok kamasz
Anya, mond, miért váltam felnőtté?